… ezután Szűcs Zoltán: Kéz kézben című versét felesége Szűcsné Ábrahám Mária olvasta fel. A szerelmes vers hallgatása könnyeket fakasztó élmény volt.
Dr. Marsovszki Mihály, írói nevén Szegváry Mihály 1909-ben született Szegváron. Az Ék utcában laktak, szülei boltosok voltak. A bolt az utcájuk sarkán állt, amelyről több művében is írt.
Gazdag életművéről beszámolni itt, most, nem lenne elég idő. Rengeteg kis írás, több dráma, tíz regény és novelláskötet jelzi termékeny munkásságát. A Szegvári Naplónak több, mint tíz éven keresztül volt munkatársa.
Az emberi élet és érzelmek olyan leíró nagysága Marsovszki Mihály, hogy az akár egyszer olvasott vagy hallott története is feledhetetlen marad számunkra mindörökre.
De mi is a hallhatatlanság? Az, ha életművünk önkéntelenül is beépül mások gondolatába és történik ez generációról, generációra.
A mi dolgunk, hogy generációról, generációra teremtsük meg a megismerés alkalmait!
“A fenyőfa” című novelláját teljes terjedelmében tesszük most közkinccsé.
A novellát Orvosné Jaksa Mária olvasta fel.
Ezek után Olajos Katalin: Robot című versét hallhattuk Ágostonné Szécsényi Erika előadásában.
Kedves Hölgyeim és Uraim!
El kell mondanom, hogy a legnehezebb feladatom előtt állok a mai estén!
Be kell mutatnom egy tizenéves fiatalembert, aki a felnőttek felelősségével és a fiatalság bátorságával tárja elénk gondolatait.
Olyan dolgokról elmélkedik, olyan tiszta logikával, hogy bizony át kell-, újra kell gondolnunk nekünk is egy sor dolgot körülöttünk.
Hol megnevettet, hol megríkat, hol meg már csak rácsodálkozik az ember arra, milyen is a tehetség?
A magam részéről belátom Szegvár egy különleges szeglete a világnak. Olyan pont, ahol az emberek alkotni akarnak és tudnak is. Ki kétkezi munkával, ki kereskedői adottsággal, ki nevelői képességgel, mások zenével, ecsettel, vésővel, szóval vagy tollal.
“Írni az általános iskola I. osztályában tanultam, a könyveket pedig szüleim nyomták a kezembe.
Innentől kezdve minden adott volt, hogy megvalósítsam önmagam.
Azóta is ezen dolgozom”.- írja a 18 éves Huszka Andrea.
Huszka Andrea: Gondolatok – Felolvasta Szűcsné Ábrahám Mária
A Forgatókönyvet írta: Csorba Gyula
Végezetül Szűcs Zoltán: Siralom a szóhoz című versét Csorba Gyula olvasta fel.
A bemutató műsor végéhez érve egy-egy virágszálat adtunk át a jelenlévő szerzőknek, szerény módon is kifejezve tiszteletünket tehetségük iránt.
Kellemes és boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.
Köszönöm figyelmüket!
Kétszeres érdeklődéssel, várakozással ültünk le az asztalok mellé az est elején. Szinte mindenki olvasta már az antológiát, mégis – más megvilágításban, más válogatásban – élvezettel fogadtuk be a műveket. Még most is csodálkozunk azon, hogy ilyen alkotások megírására képesek azok, akik itt élnek közöttünk, ilyen tehetségek szunnyadnak bennük, hogy ilyen színvonalas munkáik vannak.
Ezen kívül most mutatkoztak be először a felnőtt színjátszók. Az előadók átéléssel, egyéniségüket is beleadva, értően tolmácsolták a műveket. A csoport vezetője Csorba Gyula nagyszerűen válogatott a kötetből és kitűnő zenei anyagot állított össze az irodalmi művek aláfestéseként, összekötőjeként.
A szerkesztett műsor után Kulbert Gyuri is elővette gitárját és elénekelt egy karácsonyi hangulatú dalt.
A művekről megbeszélgettük benyomásainkat asztaltársaságukkal, finom sütemények és ízletes tea kíséretében.
Jó lett volna, ha többször ennyien lehetünk részesei ennek az örömteli, karácsonyváró hangulatos estének. Mert akik ott voltunk olyan érzéssel indultunk haza: jó, hogy itt voltunk, kár lett volna kihagyni, jó volt kikapcsolódni a karácsony előtti készülődés monoton munkájából, feltöltődve “szívünk hangjaival”, az antológia irodalmi szépségeivel.
Írásunkat olvasva reméljük, hogy kedvet kapnak Önök is az elhangzott művek elolvasásához vagy akár az egész antológia megismeréséhez.
