Eljött a nap, amire nagyon vártam. Február 12-én Szegvárról indultunk Budapestre, onnan mentünk Schaanba. Másnap délelőtt értünk oda. A ház neve Kinderheim, ez egy nagy épület, ahol 16 gyerek, és 4 nevelő lakott.
Az első napok különösek voltak számunkra, mert akkor ismerkedtünk meg egymással. Ott németül beszéltek, hiszen egy másik országban jártunk. Az ottani emberek: Bani, Kim, Lena, Sarah, Anna, Ginny néni, ők gondoskodtak rólunk, és a mi magyar nevelőink.
Minden nap szerveztek nekünk programokat. Úszni mentünk, tornázni, hegyet mászni, jégkorcsolyázni. Gyönyörű havas volt a táj. Jártunk Vaduzban, ahol a hercegnőt látogattuk meg, és mi táncoltunk, énekeltünk neki. Triesenbergben, Plankenben, Maurenben is voltunk, itt túráztunk, falukat néztünk, és madarakat. Svájcban is jártunk. Részt vettünk egy farsangi karneválon.
Bani bácsiék nagyon kedvesek voltak. Mindannyian sok, szép ajándékot kaptunk tőlük.
A három hét nekem nagyon tetszett, mert tanultunk németet is, szép volt az ország és megkedveltük azokat az embereket.
Máskor is szívesen elmennénk erre a helyre.
Társaimmal együtt köszönjük a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak segítségét, akik lehetővé tették kiutazásunkat, és akik elkísértek bennünket Liechtensteinbe.
Szécsényi Endre 3. a. osztályos tanuló
Valamint:
Sztojka Gergő 3. b.
Tóth Edgár 4. a.
Marton Attila 4. b.
Kollár Gábor 5. o.
Kovács Béla 5. o.
