Egy hihetetlen történetet szeretnék elmesélni, amely velem esett meg – és esik meg a mai napig is. Akiknek ezt elmondtam, jót nevettek ezen, ezért gondoltam, hogy itt is „elmesélem”.
Az egész úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt egy szép őszi, keddi napon felhívott egy néni a mobiltelefonomon. Nagyon kedvesen, tegeződve beszélt hozzám, „Zolikámnak” szólított. Azt kérdezte, hogy „tudom-e, hogy tegnap miért nem vitték el a sárga kukákat”. Kapásból rávágtam, hogy „holnap lesz a szelektív hulladék elszállítása”. Visszakérdezett a hölgy, hogy „ezentúl hétfő helyett szerdán fogják vinni a sárga kukát”? Azt válaszoltam neki, hogy „eddig is mindig szerdai napokon szállították el, egy hónapban egyszer”. Azt mondta nekem, hogy „ne mondjam már, eddig mindig hétfőnként vitték, egy hónapban kétszer”.
Teljesen összezavarodtam a hölgy által mondottakon, végül szóba került, hogy melyik utcából telefonál. Pontosan nem emlékszem rá, de valamilyen dűlőutat említett. Válaszoltam neki, hogy „ilyen utca nincs is Szegváron.”
„Szegváron? Én Tatáról hívom.” – mondta meglepődve. Ezek után már közösen próbáltuk megfejteni a rejtélyt, azt mondta, hogy ő Purgel Zoltán alpolgármestert hívta…
A rejtélyt végül sikerült megfejteni, utánanéztem, hogy Tatán (a vizek városában) valóban Purgel Zoltánnak hívják az alpolgármestert. A 2019. évi önkormányzati választásokon mandátumot szerzett Purgel Zoltán képviselő-jelölt (a Fidesz-KDNP színeiben), aki a város alpolgármestere lett.
Azóta havonta egyszer valaki mindig felhív Tatáról, különböző „közérdekű bejelentésekkel”.
Azt azért még hozzáteszem, hogy ha valaki beüti a Google keresőbe a Purgel Zoltán nevet, az első találaton „engem hoz ki”, innen már csak egy kattintás a mobiltelefonom felhívása. A purgel.hu domain nevet is én jegyeztem be, így szinte hatványozódnak a hozzám érkező keresési találatok.
Szóval ilyenkor, amikor megkerestek, korábban mindig illedelmesen elmagyaráztam, hogy én nem a tatai alpolgármester vagyok, maximum csak a névrokona.
Egyszer, amikor egy ilyen hívás „befutott” pont az egyik szegvári üzletben voltam, s a párbeszéd engem illető részét végig hallották az eladók és néhány vásárló. Persze jót „szórakozott” mindenki a hallottakon, míg nem az egyik „fültanú” viccesen a „fejemhez vágta”, hogy „ahelyett, hogy magyarázkodnál a telefonba hogy nem te vagy az alpolgármester, miért nem próbálsz meg inkább segíteni?” „Van annyi önkormányzati tapasztalatod, nem?” – tette hozzá.
Megfogadtam a tanácsot, s ezekután 180 fokos fordulatot vett a dolog. Ma már ha Tatáról felhív valaki, már nem „forszírozom” az alpolgármester dolgot, hanem tényleg próbálok segíteni.
Legfőképp a következő dolgokkal keresnek a lakosok: úthibák, kóbor állatok, hulladékszállítás, társasházi ügyek, szemetelés, iparűzési adó, de szerepel a „repertoárban” például szomszédokkal kapcsolatos panasz is.
Ma már az irodámba ki vannak jegyzetelve a tatai közüzemi szolgáltatók, a városellátók telefonszámai – ahová tovább tudom irányítani a panaszos városlakókat. (Zárójelben azért hozzáteszem, hogy „jó dolgokkal” még sohasem kerestek meg, csak panaszos ügyekkel.) Amikor már végképp nem tudok segíteni, azt szoktam válaszolni, hogy „pár napon belül megoldjuk a dolgot, ha nem akkor hívjon újra”. Még sohasem hívtak fel újból, tehát maguktól mindig megoldódtak a dolgok.
Vizek falva vagy városa ide-oda, most azon gondolkodom, hogy valamiféle tiszteletdíjat kérjek druszámtól…
A kiemelt fotó illusztráció, forrás: Wikipédia. A fotó a tatai várat ábrázolja.
