Minden nap egy újabb pillanatot idézünk fel Purgel Zoltán szegvári természetfotóiból. Olyan apró csodákat, amelyek mellett a mindennapok rohanásában talán észrevétlenül haladunk el, de amelyek a fényképezőgép lencséjén keresztül örök emlékké válnak.

Purgel Zoltán fotográfusként több hazai és nemzetközi fotópályázaton ért el sikereket. Egyik tiszavirágokról készült természetfotóját a National Geographic nemzetközi fotópályázatának zsűrije beválasztotta „A legjobb száz magyar természetfotója” közé. Szegváron két alkalommal rendeztek önálló fotókiállítást munkáiból, emellett mintegy tizenhat fotópályázat szervezésében és zsűrizésében működött közre. 2022-ben jelent meg a „Szegvári képek – 100 szegvári fotó” című könyve. Tagja a Magyar Újságírók Szövetségének és fotóriporter szakosztályának.

A természetfotózás számára nem csupán a látvány megörökítését jelenti, hanem a pillanatban rejlő szépség, a természet törékenysége és az élet megismételhetetlensége iránti tiszteletet is.

„Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el…”

Fogadják szeretettel a mai nap fotóját és álljanak meg néhány pillanatra a természet apró csodái előtt!

Vannak fényképek, amelyekre elég egyetlen pillantást vetnünk, és máris visszarepülünk az időben. Újra halljuk a gyermekzsivajt, felidézzük egykori óvodánk és iskolánk hangulatát, eszünkbe jutnak régi barátaink, kedves pedagógusaink és azok az évek, amelyekből észrevétlenül lett történelem.

A Napi csoportkép rovatban 2004 és 2024 között készült óvodai csoportképekből és iskolai osztályfotókból teszünk közzé naponta egy-egy felvételt. Purgel Zoltán ezzel szeretne emléket állítani annak a húsz évnek, amelyet a Kurca-parti Óvodában és a Szegvári Forray Máté Általános Iskolában tölthettem.

Ez a két évtized számára sokkal többet jelentett egyszerű fényképezésnél: egykori óvodájához és iskolájához személyes emlékek, érzelmek és a szülőfalujához való mély kötődés fűződött. Mindig örömmel vállalta ezt a feladatot, mert hitt abban, hogy a gyermekekről, az osztályközösségekről és az óvodai csoportokról készült fényképek egyszer még felbecsülhetetlen értéket jelentenek majd az egykori kisgyermekeknek, családjaiknak és az egész szegvári közösségnek.

Purgel Zoltánt soha nem az anyagi haszon vezérelte, hanem a fényképezés szeretete, a gyermekek iránti őszinte szeretet és az a vágy motiválta, hogy valami maradandót adhassak a falunak.

Sajnos a két intézményben bekövetkezett vezetőváltásokat követően ez a húszéves együttműködés számára fájdalmas és méltatlan körülmények között ért véget. Nehéz volt megélni, hogy a hosszú éveken át végzett munkája, a sok segítség, a támogatás és a közös emlékek nem kapták meg azt a megbecsülést, amelyet remélt. A történtek mély nyomot hagytak benne, de mindez nem változtat azon, hogy milyen szeretettel gondol azokra a gyermekekre, pedagógusokra és családokra, akikkel ez alatt a húsz év alatt kapcsolatba került.

A fényképek azonban megmaradtak. És velük együtt megmaradnak a pillanatok is, amelyeket többé nem lehet újraélni, de felidézni, megosztani és továbbadni igen.

Purgel Zoltán ezeket a képeket most szeretettel adja vissza Szegvár közösségének, s bízik benne, hogy sokan találnak majd közöttük ismerős arcokat, régi barátokat, kedves emlékeket, és talán olyan pillanatokat is, amelyekre már csak a fényképek segítségével emlékezhetünk.

Fogadják szeretettel a képeket, amelyek mögött húsz év munkája, rengeteg személyes emlék és a gyermekek iránti szeretet rejlik!

Vannak emberek, akik nemcsak a saját korukban hagynak nyomot maguk után, hanem munkájukkal a következő nemzedékek számára is megőriznek valamit abból a világból, amelyben éltek. Kőrösi Lajos ilyen ember volt. Rovatunkban naponta egy-egy felvételt teszünk közzé Kőrösi Lajos (1936–2021), az Ady Endre Művelődési Ház egykori igazgatója, Szegvár posztumusz díszpolgára dokumentarista színesdia-archívumából.

A fényképeken az 1970-es és 1980-as évek Szegvárának mindennapjai és nevezetes eseményei elevenednek meg. Május elsejei felvonulások, ünnepségek, kiállítások és megnyitók, falugyűlések, sportprogramok, néptáncfellépések, kirándulások, iskolai rendezvények és vetélkedők – egy letűnt korszak apró és nagy pillanatai, amelyek ma már történelmünk részét képezik.

1964-ben épült fel Szegváron a Művelődési Ház, amelynek vezetésére a község vezetői Kőrösi Lajost kérték fel. Örömmel vállalta a megbízatást, és közel négy évtizeden át, nyugdíjazásáig vezette az intézményt. Munkáját lelkesedéssel, becsülettel és a közösség iránti mély elkötelezettséggel végezte. A művelődés, a kultúra és az emberek szolgálata nem egyszerű foglalkozás volt számára, hanem hivatás, amelynek szívét-lelkét szentelte. Mindig a legtöbbet és a legjobbat szerette volna adni. Ennek köszönhetően sokan tisztelték és szerették, emléke pedig ma is él azokban, akik ismerték, együtt dolgoztak vele, vagy részt vettek az általa szervezett programokon.

Fotóarchívuma különösen értékes örökség. A képek segítségével ma is betekinthetünk abba a világba, amelyet ő annyi szeretettel dokumentált. Megláthatjuk elődeink arcát, felidézhetjük a közös ünnepeket, és közelebb kerülhetünk Szegvár múltjához.

2024-ben Purgel Zoltán kezdeményezte, hogy Kőrösi Lajos munkásságát és közösségért végzett tevékenységét Szegvár Nagyközségi Önkormányzat Képviselő-testülete posztumusz díszpolgári címmel ismerje el. A testület a javaslatot a 47/2024. számú határozatával elfogadta. Ugyancsak Purgel Zoltán kezdeményezte, hogy a szegvári Művelődési Ház Kőrösi Lajos nevét viselje.

Ezzel a fotóarchívummal is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy munkássága, emléke és öröksége tovább éljen a szegvári emberek szívében.

„Ezt alkottuk, amikor itt voltunk. Magunknak és nektek.”

Szegvár története nemcsak az épületekben, az évszámokban és a hivatalos dokumentumokban él tovább – ott van a közösen átélt ünnepekben, a színpadon álló gyermekek izgatott tekintetében, a kirándulások mosolyaiban, a kiállítások megnyitóin és azokban a közösségi pillanatokban is, amelyek egykor természetes részei voltak az életünknek.

Rovatunkban naponta egy-egy fényképet mutatunk be a szegvári Művelődési Ház fotóarchívumából.

A Művelődési Ház hosszú évtizedek óta Szegvár kulturális és közösségi életének fontos helyszíne. Otthont adott rendezvényeknek, kiállításoknak, ünnepségeknek és számtalan olyan programnak, amelyek összehozták az embereket, és gazdagították a falu életét.

Az archívumban megőrzött fényképek az 1990-es és a 2000-es évek világába kalauzolnak bennünket. Láthatjuk rajtuk a község ünnepeit, falunapjait, kirándulásait, valamint a Művelődési Házban működő csoportok és közösségek életének emlékezetes pillanatait. A felvételek eredeti negatívfilm-tekercseit Purgel Zoltán 2024 és 2026 között digitalizálta, hogy ezek az értékes dokumentumok ne merüljenek feledésbe, és a jövő nemzedékei számára is hozzáférhetők maradjanak.

Minden megmentett fénykép egy apró darab Szegvár történelméből. Egy-egy arc, esemény vagy közösségi élmény, amely segít megérteni, honnan jöttünk, hogyan éltünk, és mennyi mindent teremtettünk együtt.

Lapozzák velünk a múlt képeskönyvét, és fedezzék fel újra Szegvár közös emlékeit!

Vannak fényképek, amelyek az idő múlásával egyre értékesebbé válnak. Egykor talán csak egy hétköznapi eseményt, egy iskolai ünnepséget vagy egy utcaképet örökítettek meg, évtizedekkel később azonban már olyan világot mutatnak meg nekünk, amelyet csak az emlékeinkből vagy a régi történetekből ismerhetünk. Rovatunkban naponta megosztunk egy-egy, korábban már publikált felvételt Lucz Ferenc (1926–2014), Szegvár posztumusz díszpolgára dokumentarista fotóarchívumából.

Lucz Ferencet - akit sokan szeretettel csak Feri bácsiként emlegettek - már fiatal korától foglalkoztatta a fényképezés. Szegvár számos rendezvényén megfordult fényképezőgépével, és fekete-fehér negatívfilmjein megörökítette a régi május elsejéket, az állami ünnepségeket, az iskolai programokat és a szakköri foglalkozásokat. Archívumában olyan felvételek is fennmaradtak, amelyek a falu egyes épületeinek, intézményeinek megszületését dokumentálják.

Több tízezer negatívból álló fotóarchívumát Purgel Zoltán digitalizálta és dolgozta fel. Ennek köszönhetően ma már nemcsak a családok személyes emlékei között, hanem Szegvár közös történelmi örökségének részeként is tovább élhetnek ezek a felbecsülhetetlen értékű képek. Feri bácsi fényképei többet jelentenek egyszerű dokumentumoknál. Megőrizték az egykori szegvári emberek arcát, a közösségi élet pillanatait, a régi utcákat és azokat az eseményeket, amelyek meghatározták a falu mindennapjait.

Az idő múlásával sok minden megváltozik körülöttünk. Épületek tűnnek el, ismerős arcok költöznek az emlékeinkbe, és egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik személyesen mesélhetnének a régi időkről. A fényképek azonban megmaradnak, és helyettünk is mesélnek. Hálásak vagyunk Lucz Ferencnek mindazért, amit megörökített, és azért az örökségért, amelyet Szegvárra hagyott. Képein keresztül ma is velünk van, és továbbra is segít megőrizni közös múltunkat.

Egy régi fénykép néha többet mesél, mint száz szó - egy tekintetben ott rejtőzik egy egész élet, egy családi portréban generációk története, egy megsárgult papírképen pedig egy olyan világ, amelynek sok részletét ma már csak a fényképek őrzik számunkra.

Rovatunkban Mészáros Jánosné, született Farkas Franciska (1912–2001), Szegvár egykori fényképészének értékes fotóarchívumából mutatunk be felvételeket. Franciska néni műterme a Szentesi út 10. szám alatt működött. Generációk fordultak meg nála, hogy megörökíttessék életük fontos pillanatait. Fekete-fehér, barnított és utólag színezett papírképei között műtermi portrékat, igazolványképeket, családi fényképeket, babaportrékat, esküvői felvételeket és egyes szegvári eseményekről készült riportfotókat is találunk.

Ezek a képek nem csupán egy fényképész munkájának emlékei, hanem egykori szegvári családok történetei elevenednek meg rajtuk. Olyan emberek tekintenek vissza ránk, akik közül sokan már nincsenek közöttünk, de akiket gyermekeik, unokáik és dédunokáik talán éppen ezekről a felvételekről ismerhetnek meg. A papírképeket Purgel Zoltán 2025-ben digitalizálta, megmentve ezzel a gyűjteményt az idő múlásának és a fizikai állapotromlásnak a veszélyeitől.

Milyen különös érzés egy régi portréra tekinteni! Talán éppen a nagyszüleinket látjuk, esetleg egy rég elfeledett családtagot, vagy olyan ismerős arcot fedezünk fel, akiről már csak történeteket hallottunk. Egyetlen fénykép is képes közelebb hozni hozzánk azokat, akik előttünk jártak, és akiknek az életéből mi is örököltünk valamit. „Fényképész Franci néni” a képeiben él tovább. Munkája ma is összeköti a múltat a jelennel, az egykori szegvári családokat a mai nemzedékekkel.

Fogadják szeretettel ezeket a régi fényképeket, és ha ismerős arcot fedeznek fel rajtuk, idézzék fel velünk a hozzájuk kapcsolódó történeteket!

Egy régi bolt sokkal több lehetett egyszerű üzletnél. Találkozóhely volt, a mindennapok része, ahol az emberek nemcsak vásároltak, hanem híreket cseréltek, beszélgettek, és egy kicsit egymás életének is részesei voltak. Szegváron, a Kántor és a Rozmaring utca sarkán évtizedeken keresztül működött a Szlávik család vegyesboltja, amelyet az 1920-as években alapítottak. A bolt története egyúttal Szegvár kereskedelmi múltjának és egykori mindennapjainak is fontos fejezete.

Szabóné Bihari Erzsébet és a Pap család jóvoltából 2022-ben lehetőség nyílt arra, hogy digitalizáljuk a régi szatócsboltból fennmaradt értékes emlékeket. Az iratok, hirdetések, áruminták, plakátok és fényképek segítségével betekintést nyerhetünk egy olyan korszakba, amikor a helyi kisboltok meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében. Rovatunkban naponta egy-egy felvételt vagy dokumentumot mutatunk be ebből a különleges gyűjteményből.

A megsárgult papírok, az egykori reklámok és a régi fényképek mind-mind történeteket őriznek. Mesélnek a kereskedőkről és vásárlóikról, az egykori árukínálatról, a helyi gazdaság működéséről és arról a világról, amelyben ezek a tárgyak még a mindennapok természetes részei voltak.

A régi emlékek megőrzésével nemcsak egy családi vállalkozás történetét mentjük át az utókornak, hanem Szegvár közös örökségének egy darabját is. Nézzünk együtt a múltba, és fedezzük fel, milyen emlékeket rejt a Szlávik Vegyesbolt archívuma!

Szegvárnak is van egy kincsesládája, ahol a múlt apró darabjai megőrződnek, ahol régi fényképek, dokumentumok és személyes emlékek mesélnek azokról, akik előttünk éltek – Szegvár számára ilyen kincs a Falumúzeum gyűjteménye.

Rovatunkban a Szegvári Falumúzeum archívumának fényképeiből és dokumentumaiból mutatunk be válogatást. Az értékes gyűjteményt Purgel Zoltán 2025-ben digitalizálta, hogy ezek a pótolhatatlan emlékek a jövő nemzedékei számára is megőrződjenek.

A felvételek között akadnak olyanok, amelyek még az 1800-as évek végén vagy az 1900-as évek elején készültek. Embereket, családokat és közösségeket, régi házakat és utcákat láthatunk rajtuk. Megismerhetjük a paraszti élet mindennapjait, az egykori iparosok világát és a helyi gazdaság különböző területeit, többek között a Háziipari Szövetkezet, a Gorkij és a Puskin termelőszövetkezet, a kertészet és a tehenészet életét. A gyűjteményben háborús levelezőlapok és számos más történelmi dokumentum is fennmaradt.

Ezeket az emlékeket a Szegvári Falumúzeum első vezetői, Jaksa János és Kovács Lajos gyűjtötték össze és őrizték meg az utókornak. Munkájuknak köszönhetően ma olyan világba pillanthatunk be, amelyből már sok minden eltűnt, de amelynek emléke továbbra is része Szegvár történetének.

A régi fényképek különleges ereje abban rejlik, hogy emberközelivé teszik a múltat. Nem csupán évszámokat és történelmi eseményeket látunk, hanem arcokat, otthonokat, munkát végző embereket és közösségeket. Olyan életeket, amelyek a maguk egyszerűségében és teljességében hozzájárultak ahhoz, hogy Szegvár ma olyan legyen, amilyennek ismerjük.

A digitalizálással ezek az emlékek új életre kelnek. Megtekinthetők, megoszthatók, és talán olyan családi történeteket is előhívnak, amelyek már hosszú ideje csendben pihennek az emlékezet mélyén. Mert amíg megőrizzük a múltunkat, addig azok sem merülnek feledésbe, akik előttünk jártak. Lapozzák velünk Szegvár emlékkönyvét, és fedezzük fel együtt közös múltunk elfeledett kincseit!