Szomorú szívvel búcsúzunk Klárika tanítónőtől, régebben Szegváron tanított, itt nevelte, tanította és szeretetével formálta a rábízott gyermekeket.
Azok közül, akik egykor a keze alatt tanultak, bizonyára sokak emlékezetében él még alakja, hangja, mosolya és azok az órák, amelyek nem csupán tudást, hanem emberséget, figyelmet és értékeket is közvetítettek. Egy tanító munkája sokszor évtizedeken át elkíséri a tanítványokat – egy-egy mondat, mozdulat vagy kedves emlék formájában.
Férje szintén szorosan kötődött Szegvárhoz: Dr. Holecska János körzeti főorvosként hosszú éveken át szolgálta Szegvár lakóit. Gyógyította az embereket, ismerte családjaikat, örömeiket és nehézségeiket, így mindketten maradandó nyomot hagytak Szegvár közösségének életében. (Dr. Holecska Jánosról korábban jelent meg megemlékezés a Szegvár Online-on, ide kattintva megtekinthető.)
Bár az idő múlik, azok emléke, akik munkájukkal és emberségükkel hozzátettek egy közösség életéhez, nem vész el. Nevük, történetük és az általuk továbbadott értékek tovább élnek azokban, akik ismerték és szerették őket.
Nyugodjon békében! Emlékét kegyelettel őrizzük.
Az alábbi megemlékezés a Szentesi Koszta József Általános Iskola oldalán jelent meg:
In memoriam
Dr. Holecska Jánosné, Klárika
„Az ember addig él igazán, amíg emlékeznek rá, amíg tovább él azok szívében, akiket szeretett és akik szerették.”
Megrendülten búcsúzunk szeretett kolléganőnktől, Dr. Holecska Jánosnétól, Klárikától, aki 85 éves korában, hosszú, küzdelmes betegség után távozott közülünk.
Klárika iskolánk megépülésétől egészen nyugdíjba vonulásáig tantestületünk szeretett és megbecsült tagja volt. 1980-tól, az akkor megnyíló Hámán Kató, mai nevén Koszta József Általános Iskolában végezte pedagógiai munkáját, egészen 1996-os nyugdíjba vonulásáig.
Alsós tanító néniként gyermekek sokaságát tanította meg az írás, az olvasás és a számolás első, meghatározó lépéseire. Ennél sokkal többet is adott nekik: figyelmet, türelmet, biztatást és szeretetet. Mosolygós, közvetlen, szeretetteljes személyisége miatt tanítványai és szüleik egyaránt tisztelték és szerették.
Mi, akkor még fiatal kollégák is sokat tanulhattunk tőle. Pedagógiai tudása, módszertani tapasztalata, a gyermekek iránti szeretete és az osztályközösségek formálásában szerzett tapasztalata mindannyiunk számára példaértékű volt.
Férje halála után egyedül élt kedves otthonában, s ha az utcán összefutottunk, szeretettel megállt, beszélgetett velünk. Jó volt vele találkozni, mindig volt pár kedves szava, megszokott mosolya, őszinte érdeklődése.
Egy pedagógus élete talán éppen attól válik igazán maradandóvá, hogy amit pályafutásán át az őt körülvevő közösségeknek adott, az végérvényesen tovább él bennük.
Munkáját több alkalommal is elismerték, miniszteri dicséretben is részesült. Iskolánk közösségéért hosszú éveken át szakszervezeti vezetőként is sokat tett.
Emberségéért,- bár most fájdalommal búcsúzunk-, hálával is gondolunk rá. Hálával a közösen töltött évekért, a példájáért, a tudásáért, a kedvességéért, a mosolyáért és azért a szeretetért, amelyet olyan sok embernek adott.
Különösen szép és megható pillanat volt számunkra, amikor az idei tavasszal, a városi pedagógusnapon átvehette vas- és gyémántdiplomája díszokleveleit. Büszkék voltunk rá. Büszkék arra a több mint hat évtizedre, amelyet a gyermekek és a pedagógusi hivatás szolgálatában töltött.
Tudtuk, hogy beteg, tudtuk, hogy hosszú ideje küzd. Mégis nehéz elfogadni, hogy ilyen gyorsan elérkezett a búcsú.
Köszönjük, hogy közöttünk voltál!
Köszönjük a mosolyodat, a tudásodat, a barátságodat!
Drága Klárika, nyugodj békében!
Szeretettel és kegyelettel őrizzük emlékedet!
Almási Jánosné és a Koszta József Általános Iskola tantestülete
Eredeti kép: Vidovics Ferenc (MI-vel módosítva)
