Napjainkban egyre igazabb az a mondás, miszerint elsőként információhoz jutni annyit jelent, mint élvonalba kerülni!
Intézményünk, a Forray Máté Általános Iskola ezt mindig szem előtt tartotta, ezért írta 1995-ben Szenczi Sándorné iskolaigazgatóként azt a pályázatot, amellyel bekerültünk azon 50 intézmény közé, akik 3×5 napos tréning keretében felkészülhettek a Pedagógiai Program megírására. A tanulás módja akkor egészen új volt számunkra, hiszen nem az előadások fejtágítók meghallgatása volt a döntő, hanem az öntevékeny munka, ahol animátorok irányításával egymás ötleteit felhasználva a tréning előírásoknak megfelelően állítottuk össze az iskolánk számára azóta is meghatározó jellegű dokumentumokat.
A képzések közti időben a házi feladatok elkészítése során az egész tantestület bekapcsolódott a munkába, így abban a közösen megfogalmazott elvárások, feladatok, követelmények fogalmazódtak meg, természetesen a partneri igényeket is figyelembe véve.
A környező iskolák még csak gondolkodtak a feladatokon, amikor mi már elkészültünk, és nekik is segíteni tudtunk.
Az akkori képzésen részt vett 50 intézmény alapította meg az Önfejlesztő Iskolák Egyesületét, melynek a létszáma azóta háromszorosára bővült, és egyre többször hallatja szavát a magyar közoktatásban. Rendszeresen szervez konferenciákat, képzéseket, összejöveteleket Magyarországon és a határon túl működő magyar anyanyelvű iskolák tanárainak részvételével. Ez az egyesület írt ki újabb pályázatot a minőségirányítási program (MIP) összeállítására, melyet a bizonytalan törvény módosítása ír elő kötelezően az intézmények számára. Nagyon örültünk, hogy a mi iskolánk a pályázatommal bejutott azon 50 intézmény közé, akik részesei lehettek a Junior Önfejlesztő Programnak (JÖN). A csapat tagja volt rajtam kívül Halász Ottóné, Szabóné Gyermán Erika és első alkalommal Tóth Péterné. Májusban és augusztusban Szolnokon, az őszi szünetben pedig Budapesten voltunk. A munkamódszer az első alkalommal megszokott: előadás után csoportmunka animátorokkal, ahol minden csapattagnak keményen dolgoznia kellett napi 10-12 órában. Sokat tanultak az intézmények egymástól, hiszen a feladatok megoldásakor szóba kerültek a jól bevált gyakorlatok, a helyi szokások, az elért eredmények. Elismeréssel illették a nálunk folyó munkát is, hiszen nem sok falusi iskolában tanítanak három nyelvet, érnek el ennyi jó helyezést a tanulók a tanulmányi és sportversenyeken. A tanárok, tanítók felkészültségét is jobbnak ítélték az átlagosnál, hiszen képesítés nélkül senki sem tanít nálunk, 1 diplomája van 22 embernek, két diplomát 13-an, 3-at ketten szereztek. Nagyon tetszett a többi iskolának az a sokszínű kínálat, amit a tanításon kívül tudunk biztosítani diákjaink számára, hiszen alig van olyan intézmény, ahol nép- és szalontáncot oktatnak délelőtti órarendbe építve, ahol fejlesztő pedagógus, Multicenter, szakkör, felzárkóztató foglalkozás, korrepetálás, gyógytestnevelés, sportfoglalkozások több sportágban és akkor még mindent fel sem soroltam. Kicsit irigykedtek a sok táborra, amit nevelőink szerveznek vagy az öt éve meglévő lengyel kapcsolatunkra, melynek keretében tanulóink kevés pénzért utazhatnak külföldre.
A csoportmunka mellett színvonalas előadások is voltak. Az előadók közt szerepelt a szegedi tudományegyetemről Halász Gábor, Csapó Benő, Baráth Tibor, Szabó Győzőné tanszékvezető egyetemi tanárok, Cseh Györgyi minőségbiztosítási szakember az Oktatási Minisztériumból, Vass Vilmos illetve Sipos János helyettes államtitkár. Utóbbi velünk kezdte az önfejlesztést iskolaigazgatóként 1995-ben. Pecsenye Éva, Árendás Péter, Barlai Gusztávné és Kovács Imréné is közülünk került ki, tőlük is számos, hasznos tanácsot kaptunk előadásaik alkalmával. Sokat beszéltünk a PISA mérések eredményei kapcsán arról, hogy olyan új kulcskompetenciákat kell kifejleszteni a tanulókban, amelyek a sikeres egyéni élethez, a jól működő társadalomhoz kell. A tudásszint méréséhez az eredmények elemzéséhez is kaptunk segítséget. Szó esett még a szervezeti struktúra fejlesztéséről, a NAT-II-ről, a tanulók és a pedagógusok munkájának értékeléséről, célok meghatározásáról, eredményesség és hatékonyság mérésről és természetesen a minőségirányítási programról. Legtöbb segítséget ehhez kaptunk a csoportfoglalkozásokon, ezen dolgoztunk és így nekünk a házi feladat elkészítése után már lesz egy jól használható tartalomjegyzékünk, ami alapján kidolgozhatjuk a saját MIP-ünket. Írnunk kell egy esettanulmányt is arról, hogy mi hogyan képzeljük el ennek az új dokumentumnak az elkészítési folyamatát. Mind két anyag a többi 50 intézményével együtt rákerül az Internetre, illetve egy olyan CD-re, amit az oktatási intézmények megkapnak, segítve ezzel a munkájukat. Lesznek régiónként továbbképzési napok is a MIP készítésével kapcsolatban, ahol szintén bemutatkozhatunk az írásbeli anyaggal. Egyes intézmények vállalták, hogy teljesen kész MIP-et mutatnak be.
Mi ebbe a munkába az egész tantestületet be kívánjuk vonni és június 30-ig lesz kész használható MIP-ünk. Az önkormányzatok számára is kötelezővé tette a törvény az ÖMIP elkészítését, melyben az önkormányzat az intézményeire vonatkozó elvárásait fogalmazza meg.
Az Önfejlesztő Iskolák Egyesülete őket is segítette azzal, hogy az utolsó továbbképzési napra meghívta az érdekelt települések polgármestereit. Büszkék voltunk rá, hogy a megjelentek között Szenczi Sándornét is üdvözölhettük. Mint régi önfejlesztő ő is hasznosnak ítélte a nekik szóló tájékoztatást.
A 3×5 nap fárasztó volt, de mindenképpen hasznos, hiszen ennyi és ilyen segítséget nem minden iskolának tudnak nyújtani. Mi mindehhez elsőként jutottunk.
