Hírek az Idősek Napközi Otthonából
Két eseményről is beszámolhatok az Idősek Napközi Otthonából. Ugyanis május 3-án anyák napi ünnepséget tartottak; május 17-én klubok közti vetélkedőt rendeztek.
E két esemény programja külön-külön a következőképp alakult: Anyák napját szolid, de a megszokott szeretettel ünnepelte a kis közösség. Az ebédlőben elkészített székeket elfoglaltuk, egy azonban üresen maradt, minthogy egyik ott lakó „titokzatos” távollét miatt hiányzott. A 10 órai kezdés utolsó pillanatában mégis megérkezett, kezdődhetett az ünnepség.
Az Intézmény vezetője, Pintérné Magdi köszöntő beszéde után a szokásos iskola rendezvény következett. Lukácsné Emike elhozta harmadikos osztályát nagymamák, dédik köszöntésére. A kedves, rövid, tartalmas gyermekműsor alatt az életkort jelentő arcokon legördült egy-egy könnycsepp, ahogy énekelték a hosszú szövegű „kölyök musical” refrénjét felénk nyújtott kezekkel: „Csak egy kis szeretet, Nyújtsd a két kezedet!”
A gyermekműsor után az is kiderült miért volt a „titokzatos”-ság? A gondozottak is egy tortával köszöntötték a Vezetőket és Munkatársakat, mint édesanyákat, valamint fáradozásukért, kedvességükért így fejezték ki hálájukat.
A rövid ünnepséget agapé zárta, finomságokat, kávét, üdítőt tartalmazott.
Mosollyal, egy-egy virággal kezünkben és Iványi Mária versének szövegével távoztunk:
„Halkan, puhán szirom pereg,
simogatja öreg kezed.
Piros szegfű, halvány rózsa,
Téged köszönt Nagyanyóka!”Szép volt!
Az anyák napi hangulat még bennünk élt, már is következett az újabb, tavaszt-köszöntő, a program dús találkozó, a „klubok vetélkedője”.
Meghívást kapott a helyi Mozgáskorlátozottak Egyesülete, Szép Öregkor Klub, Katolikus Kör Őszidő Klubja.
A vendégfogadó – „Idősek Klubja” volt a negyedik versenytárs.
Nagy izgalommal vártuk ezt a napot is, mert – ahogy már írtam néhányszor – szeretjük egymás rendezvényeit látogatni. De most a lényeg, a megélt nap eseményei, amiről szeretnék írni.
Amikor a klubok tagjai, mintegy 60 fő már együtt volt, jöhetett a „nagy megmérettetés”. Hatos létszámú csoportok küzdöttek egymással. A négy csoport bemutatkozott egy-egy csapatkapitánnyal. Volt különféle ügyességi játék: labda, diósöprés meghatározott szlalom-pályán, összekevert magvak válogatása, papírcsákós tánc zenére, fejtörő 3 oldalnyi kérdéssel, stb. Ami ilyenkor szokás a zsűri mellett ültek a csoportok biztató hajrázói, ami gyorsabb lépésekre késztette nehezen mozgó lábainkat.
A „nagy” futam közben jól esett a rövid pihenés, mely idő alatt kávét, üdítőt és zöldpaprikával dúsított finom zsíros kenyeret fogyasztottunk. Gyorsan eltelt az idő, észre sem vettük, hogy már ebédeléshez hívnak bennünket. E közös ebédeket is azért szeretjük, mert addig is együtt lehetünk, beszélgethetünk egymással.
A klubok között jó a kapcsolat, egyformán örültünk mindenki sikerének. – Az ebédhez letelepedve a zsűri döntését vártuk, ami szerint az eredményhirdetés 77 pont szinttől felfelé, néhány pont különbséggel a „Mozgáskorlátozottak” bizonyultak legjobbnak. Nagy tapssal gratuláltunk minden eredményhez. Minden csoport megkapta az „Emléklapot”, ami az együttjátszás örömére rendezett vetélkedőt bizonyítja. Mellé fényképtartó albumot is kaptunk. Ebben tárolhatjuk közös szerepléseink emlékeit.
Ezt követő ebéd elfogyasztása után, mit is mondhatnánk egymásnak? Örülünk, hogy így, ilyen vidámságban együtt lehettünk, és kérjük Urunkat áldja meg a befogadó Intézmény vezetőjének és munkatársainak fáradozásait és áldjon meg minden résztvevőt.