Elmarad a március 15-i ünnepség

Nekem Szegvár a világ közepe…
1999-ben, 23 éves koromban határoztam el, hogy honlapot készítek szeretett falumnak, Szegvárnak – megelőzve ezzel nagyobb városokat, megyeszékhelyeket, akiknek ekkortájt – az Internet fénykorában - még nem volt weblapjuk.
A Szegvár Online hírportál 2002-ben indítottam el, s 2007-ig működött. Ez a hat év alatt több tízezer fotóval és közel ezer hírrel bővült a hírportál, s több mint egymillió oldalletöltést regisztráltam. 2019 nyarán indult újra a portál, ma már napi szinten több ezer látogatást regisztrálunk, s weblapunkat a környező településekből – Szentes, Mindszent, stb. – , sőt külföldről is sokan olvassák.
Független újságíróként legfontosabb célom hitelesen és magas minőségben megörökíteni a szegvári történéseket, eseményeket. A politikát kerülöm, de minden erőmmel küzdök a korrupció, a politikai nyomásgyakorlás, a hiteltelen „percemberkék”, a „kamu keresztények”, „a parizerrel pózolgató” politikusok, az uszító „fészbúk-huszárok” és az emberi butaság ellen. Magánemberként preferálom, hogy Magyarország újra jogállam legyen, elítélem a politikai nyomásgyakorlást, a rendőri túlkapásokat, a bírói részrehajlásokat, a hivatali visszaéléseket.
Úgy vélem, hogy a sajtószabadság a demokrácia és az igazság alappillére. Pulitzer József tömör és lényegre törő két idézete, „A hír szent, a vélemény szabad!” és a „A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat!” számomra különös értelmet nyernek, és jelentésük, üzenetük, napjainkban is teljesen időtálló.
Újságírással 2002 óta foglalkozom, habár nem tekintem magam újságírónak – elsősorban fotós beszámolókat készítek, ritkán jelenik meg tőlem politikai vagy vélemény jellegű írás. (Van sajtóigazolványom, és tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.)
Sokan tudják, hogy milyen fontos számomra „szülőföldemnek”, szeretett falumnak – Szegvár helyismeret kutatása, a múlt emlékeinek értékmentése, az egyes dokumentumok, fotók, videók az utókornak való megmentése. 2025-ben újabb törés következett be a Szegvár Online portál életében: Szegvár „elöljárói” aljas módon jártak el velem szemben, feltehetően rosszindulatból, irigységből vagy gonoszságból. Ezek a személyek: Dr. Szecskó Tamás (Szegvár jegyzője), Pap János (Idősek otthona vezetője) Szabó Tibor György (polgármester), Tóth Péter (alpolgármester, képviselő), Purgel László (képviselő), Szenczi Zsolt (képviselő), Szép Adrienn (képviselő), Pöszmet Zsolt (képviselő), Kutas Imréné (bizottsági tag), Tatár Szilvia (bizottsági tag). Szegvár „száműzöttje” lettem. A Szegvár Online portál és a „testvér” honlapok 2025-től saját forrásból, önkormányzati támogatás nélkül működik tovább. Sajnos 2025-től Szegvár eseményei nincsenek méltó módon megörökítve és dokumentálva, az ettől kezdődő időszak visszavonhatatlanul kiesik Szegvár dokumentarista történelméből.
Életemet a köz szolgálatára tettem fel, 2007 óta vagyok az egyik magyar betegszervezet vezetője, önkéntes munkánk során a magyar autoimmun betegeket segítjük. Önkéntesként az elmúlt 30 évben Szegvár helytörténetének, fotódokumentumainak feldolgozásával elévülhetetlen érdemeket szereztem. Az elmúlt 26 évben több mint százezer (!) dokumentarista fotót készítettem Szegváron, és kb. százezer archív fotót digitalizáltam. 2026-ban elindult a Szegvárikép.hu portál a www.szegvarikep.hu címen, az itt látható tartalom „fél életem munkája”.
Szociális beállítottságú ember vagyok, érdekelnek a világ történései, 1999 óta folyamatosan vállalok önkéntes feladatokat. Célom, hogy önzetlenül segítsem az autoimmun betegséggel élő embertársaimat, valamint az, hogy tegyek szeretett falumért, Szegvárért.
Hobbim a természetfotózás. Gyermekkorom óta fotózom, elsősorban dokumentarista és természetfotókat szeretek készíteni. 2007-ben az egyik „tiszavirágos” fotómat a National Geographic beválogatta „a 100 legjobb magyar természetfotója” közé. Kettő fotókiállításom volt Szegváron, 2007-ben és 2022-ben. 2022-ben megjelent a „Szegvári képek – 100 szegvári fotó” című könyvem.
Nekem még most is „Szegvár a világ közepe” – de 2025-től mégis „száműzöttje” lettem szeretett falumnak.