Néma sírkövek, őrzött emlékek – Szegvár múltjának nyomában

1 184

November 2-a, halottak napja. Az évnek ez az időszaka mindig különös csendet hoz magával. Ilyenkor talán mindannyian egy kicsit többet gondolunk azokra, akik már nincsenek velünk. Eszünkbe jutnak a szüleink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink, egykori szomszédaink, azok az emberek, akik valaha a mindennapjaink részei voltak. Felidézzük a hangjukat, a mosolyukat, egy-egy régi beszélgetést, egy mozdulatot, vagy akár egy apró történetet, amelyet az idő sem tud kitörölni az emlékezetünkből.

Amikor végigsétálunk a szegvári temető régi sírjai között, óhatatlanul megállunk néhány sírkő előtt. Ismerős családnevek, megkopott feliratok, régi fényképek néznek vissza ránk. Talán egy-egy név láttán eszünkbe jut valaki, akiről már évek óta nem beszéltünk, vagy akinek a történetét még gyermekkorunkban hallottuk szüleinktől, nagyszüleinktől. Ilyenkor érezzük igazán, hogy ezek a sírok nem csupán az elmúlásról mesélnek, hanem az életről is.

Sokan közülük egykor Szegvár utcáin jártak, itt dolgoztak, szerettek, családot alapítottak, gyermekeket neveltek, örültek és küzdöttek. Volt, aki hosszú életet kapott, másoktól túl korán búcsúzott el a családja. Ma már csak a sírkövek, a régi fényképek és az emlékeink őrzik jelenlétüket.

Halottak napján gyújtsunk egy gyertyát azokért is, akiknek a sírja mellett talán már kevesen állnak meg. Mert minden emberi élet megérdemli, hogy emlékezzenek rá, és minden egykori szegvári történet része annak a közös múltnak, amelyet nekünk kell tovább őriznünk. Amíg emlékezünk rájuk, addig nem tűnnek el nyomtalanul.

A mai napon a Szegvár Online-on halottak napja közeledtével egy 2005. május 12-én készített fotósorozatot jelentetünk meg. Dr. Mészáros Imre ötlete alapján készült el a képes összefoglaló, a fotókat én készítettem 26 és fél évvel ezelőtt, Imre pedig a képek címét fogalmazta meg.

Beniczky Miklós vármegyei főjegyző és táblabíra, ill. Bécsi József vármegyei börtönorvos sírkertje…
Katonasír. A román király csapataival vívott harcban estek el.
Katonasír. A román király csapataival vívott harcban estek el.
Egy magányos, míves, kovácsoltvas kereszt
Három szegvári. Pity István a vármegye levéltárnoka, Dr. Pity Sándor Mindszent vezető orvosa és Pity István Csanytelek főjegyzője.
Ide tértek vissza…
Krizsán bácsit az utolsó szegvári betyárként tartja számon a helyiek emlékezete…
Talán a legszebb szegvári szobor… Egy tömbből faragták.
A nemes Vangel család síremléke
Körrey (Ibarell) Ferenc 1848-as nemzetőr plébános földi nyughelye.
Nevét magyarosította, nemzeti színű zászlót szentelt, és a harcba induló szegvári nemzetőrök élére ált…
Kovács Béla képviselő úr emlékezete, e sorok írójának pályázati beadványa és Szarvas János kőfaragó mester munkája mentette meg az enyészettől…
A Giládon született Mattyasovszky Márton iskolaigazgató, munkástanácstag, helytörténet író, az 1867-ben alapított Szegvári Polgári Kör elnöke, és felesége Zora Olga tanítónő elhanyagolt sírja.
Emléküket a kétségbeesett természet is őrzi…
Komor kopjafa a ravatalozó előtt
Ősi nemesi család leszármazottai, Mórocz Erzsébet és Etelka. Családfájuk a XIII. századi magyar történelem homályába enged bepillantást…
Az 1848-ban született Lővi Dávid sírkő maradványa. Ahogy a történelem és a sírrongáló itt felejtette…
Kádár Vilmos különleges sírköve…

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató