Burgum városkában kétévente rendeznek nemzetközi táncfesztivált.
Az idén a szegváriak is meghívást kaptak és képviselhették Magyarországot a nemzetközi mezőnyben, ahol ukrán, lett, román, kolumbiai, román, szlovén és a hazai holland csoportok vettek részt.
A készülődés izgalmas napjaiban a gyerekek gyakorolták az öt koreográfiát, valamint a két páros a szólótáncot. Kétszer 30 perces, valamint több kisebb fellépésnek kellett eleget tenniük. Mi szülők, hozzátartozók pedig arról beszélgettünk, érdeklődtünk, hogy milyenek a holland emberek, milyen a kultúrájuk, környezetük, étkezési szokásaik.
Június 9-én reggel elindult 24 táncos, 2 táncoktató, 3 zenész, 1 tolmács (aki egyben szülő is), 2 szülő és a 2 buszvezető fiatalember.
A jó utaknak és a jó sofőröknek köszönhetően már másnap, kedden hajnalban a holland tengerparton pihenhettek a gyerekek. Majd kora délután odaérve a fesztivál színhelyére elvonulhattak a saját családjukkal.
Azt már tudtuk, hogy a gyerekek párosával, családoknál kapnak elhelyezést és szükségük lesz az angol és német nyelvtudásukra.
Mindenféle korosztályú emberek fogadták nagy szeretettel gyerekeinket. Pl. az én fiam barátjával egy nyugdíjas matematika tanárhoz és feleségéhez került. Mi szülők napi kapcsolatban voltunk egymással, izgalommal meséltük, hogy mit tudtunk meg a gyerekek telefonjaiból, üzeneteikből tudtuk, hogy mikor hol járnak, mit csinálnak, hol laknak. A fesztivál internetes lapján itthon is tájékozódhattunk, mikor milyen programokon vesznek részt táncosaink.
Azt már itthon tudtuk meg, hogy összesen 15 fellépésük volt. Táncoltak óvodában, öregek otthonában, iskolában, a környező városokban. Naponta utcatáncon vettek részt több megállóval, ahol szabadtáncot vagy valamelyik koreográfiát táncolták el. A sportcsarnokban nagyközönség előtt háromszor léptek fel hatalmas sikerrel. Több alkalommal táncház is volt, ahová leginkább a kolumbiaiak álltak be, mert az ő táncuk temperamentuma hasonló a magyarokéhoz. A szegvári táncosok is megtanulhatták a résztvevő csoportok táncainak alaplépéseit
Sok élménnyel tértek haza a táncosok. Otthon nálunk még a mai napig előjön egy-egy érdekesség, élmény. Nagy hatással volt rájuk a környezet a sok víz, folyó, amely a környéken volt. A szép rendezett egyforma házak. Szokatlan volt számukra az a nyitottság, amellyel élnek. Nem zárkóznak be lakásukba, portájukba. Sövénykerítés választja csak el az utcát a kerttől, hatalmas, nyitott, függöny nélküli ablakok vannak, amin még éjszaka is be lehetett látni az alvó emberekre. Említették még a nagy tisztaságot, nincs szemét, csikk eldobva az utcán, ápoltak a közterületek, utak. Nyugodtak az emberek, pihengetnek, rendezgetik a kertjeiket, pázsitjaikat.
Mi magyarok tudvalévő nagyétkűek vagyunk, a kint lévő 13-15 éves gyerekek meg még jobban. A fiam vendéglátói meg is jegyezték, hogy sokat esznek, és főleg kenyérből. A holland vendéglátók este főztek, finom volt az elkészült étel, csak kis mennyiségű, mondta az itthon válogatósnak mondott gyermekem.
Nagy élményük volt, hogy találkoztak két magyarral, akik kíváncsiak voltak a fesztiválra. Sőt még a mongolok közt volt egy magyarul beszélő lány, aki Magyarországon tanul 4 éve, és szinte tökéletesen beszélt magyarul. Kedvencük volt az öt éves mongol kisfiú, akivel megtanították a szegváriak az Ecc, pecc kimehetsz című mondókát és hibátlan kiejtéssel el tudta mondani.
Érdekesnek tartották, hogy ez a kisfiú is ugyanolyan mély, mongolos torokhangon tudott énekelni, mint a felnőttek.
Egy érdekes történetet mesélt többek között kisfiam. A holland családok többsége angolul vagy németül beszél. Szerencsés dolog volt, hogy fiam barátja angolul, ő pedig németül tanul. A fogadó családjuk szívesebben beszélt németül, így gyermekemnek kellett “társalogni”. Egyik este sétára indultak a vendéglátó házaspárral a településen. Nagyon sokáig mentek. A férfi mindig kérdezett valamint, amire ja volt a felelet, mert nem igen figyeltek, hogy mit mond. A két magyar gyerek már fáradt volt, szerettek volna visszafordulni. Egyszer csak jobban odafigyeltek, hogy mit kérdez a holland férfi. Eddig is és most is azt kérdezte, hogy menjenek-e még tovább. Megtanulták, hogy nemcsak felületesen kell figyelni, hanem fontos, hogy megértsék, amit a másik mond, hogy ne járjanak pórul. Biztos mindenkinek van ilyen és ehhez hasonló élménye, amit majd egyszer elmondanak egymásnak.
Azt hiszem nem hiába táncolnak már nyolc éve együtt. Megérte a sok próba, felkészülés. A megszerzett tudást kamatoztathatták a fesztiválon való bemutatkozáskor. Nem utolsósorban eljuthattak egy más világba, egy igazán európai színvonalú országba. Láthatták a magyarországi és a holland mentalitásbeli különbséget, tanulhatnak belőle, követhetik a jó példát.
Minden gyerek és szülő nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy gyermekeink eljussanak Hollandiába, képviselhessék Magyarországot, öregbíthessék Szegvár hírnevét.
