A Károlyi-uradalom kétszáz évvel ezelőtt mészárszéket és a boltot is működtetett a faluban, amit két-három éves bérletre adtak ki. Mostani időutazásunk során a község kétszáz évvel ezelőtti “bevásárlóközpontjába” látogatunk el.
Az uradalmi vagyonleltár szerint az utcáról a mészárszék folyosójára lépünk be; ennek másik kijárata az udvarra vezet. Ez az ambitus az épületen belül halad, ezért is kapja megvilágítását az ajtók feletti ablakokon át. Ez a helyiség egyben konyha is, a tűzhelyet és kéményét téglából építették; innen lehet feljutni a padlásra is.
Az ambitusból balra nyíló ajtó a mészárszékbe vezet. Az itt feldolgozott húst az utcán álló embereknek egy olyan ablakon lehet kiadni, amelybe pult van építve, ide tehát a vevők nem járnak be. A hús vágásához használt tőke és a mérőeszközök az uradalom tulajdonában vannak, az egyéb eszközöket a mindenkori mészáros biztosítja. A mészárszéknek van még egy, az oldalfalon lévő ablaka, és ebből a helyiségből nyílik a „fadgyú tartó kamara” is.
Az ambitusból jobbra a mészáros szobájába juthatunk, ennek egy ablaka van, és sárkemencével fűthető; innen nyílik az egy ablakkal megvilágított, fűtetlen kamra.
Az épület másik fele szinte az előbbi tükörképe. A boltos ambitusa pont olyan, mint a mészárosé, csak éppen innen balra nyílik a lakórész: ez is édestestvére az előbbinek.
Az ambitusból jobbra nyíló ajtó a boltba vezet, ide bejárat nyílik az utca felől is. Ennek a helyiségnek nincs ablaka, hanem az utca felőli, üvegezett ajtón kapja természetes megvilágítását. Az egyik (az ambitus felőli ajtóval szemben lévő) falon három, egyenként négy-négy polcos szekrény van, ezeken kívül két „láda forma” asztal, és a negyedik falnál lévő két polc szolgál az áruk tárolására. A két utóbbi polc között ajtó van, ez vezet a bolt raktárául szolgáló kamrába.
Az épület minden helyisége deszkamennyezetes, a padlót a két szobában fából; a boltban, a mészárszékben és kamrájában, valamint az ambitusokban téglából, a bolt kamrájában pedig döngölt földből készítették. A tetőzet gyékényből és nádból áll, és nagyobb, mint az épület: az utcai fronton ugyanis a járda fölé nyúlik!
Az udvar 200 négyszögölnyi, és miként az épület és padlása, ez is megoszlik a mészáros és a boltos között, amit egy fakerítés jelez: mindkettőjüknek külön kapuja is van. A telket északon és keleten tégla alapra rakott vályogfal keríti, a déli telekhatáron a községháza van, maga az épület a nyugati, utca felőli oldalon áll. A mészáros udvarrészén már 1808-ban is volt egy akol a levágandó állatok tárolására, de a boltos istállója és színje csak 1813-ban bukkan fel.
A jellegzetességek alapján a mai Falumúzeum épületét véljük felfedezni a mészárszék és a bolt mögött. Csakhogy az első ismert községháza a plébánia telekszomszédja volt (a községházát sajnos nemrég elbontották), ez viszont a telek keleti végében állt. Véleményem szerint, miként a mai községháza sem a korábbi helyén van, úgy a XIX. században is költözött a helyhatóság. A fentebbi beosztás sem illik egészen az épületre, mert sokkal több átjárás van a helyiségek között, főbb vonalaiban azonban mégis megfelel a múzeum mai beosztásának. Az eltérések okaira az épület története ad választ.
A XIX. század elején itt mészárszék és bolt működik, a két bérlő családostul a “szolgálati lakásban” él. E korszak torzult emlékeként maradhatott fenn a “Sóház” elnevezés, hiszen a boltok legfőbb árucikkei közé tartozott a só és a fűszerek. Kevésbé, de mégis fontos portéka volt a tű, cérna, gyűszű, szíj, tinta, papír, kalamáris, és különféle nyomtatványok is ott álltak a polcokon gyöngyök, játékok, és egyéb holmik társaságában.
Még az 1800-as évek folyamán az uradalom megvált az épülettől, amely így egy időben nemes Wangel Ignác birtokát képezte. Ő az uradalom gazdatisztje volt, ezért született az a hagyomány, hogy ez az épület az ispán háza volt. Az uradalmi gazdatiszt hivatalos lakása (œconomusi kvártély ház) viszont a Vármegyeház és a Szárazmalom között, a mai Kossuth tér északi oldalán volt, tehát a múltbeli tények emléke itt is homályosult.
Az épületben több mint száz évig két lakás volt, ezért igen sok átalakítás történhetett (pl.: ajtók és ablakok helyén és méretén, kemenceépítés), de talán pont a közös tulajdonlás segítette azt, hogy a főbb jellegzetességek (járda feletti tető, kétoldali kapu) mégis megmaradtak, egyedei színt adva a falu egykori központjának.
