A tánc az életük

Jól emlékszem mennyire örültünk négy évvel ezelőtt, amikor az elsőseink tanóra keretén belül megismerkedhettek a társastánc lépéseinek alapjaival
Az eleinte csetlő-botló gyerekekből jó néhányan igen tehetségesnek tűntek. László Csaba táncpedagógus, a Silver Táncsport Egyesület versenytáncosa, felnőtt Magyar Bajnok tanította őket. Az ő javaslatára ezeket a gyerekeket kiemelték a többiek közül és 2002. januárjától komolyabb edzésekbe kezdtek. Kemény versenyzésre való felkészülés után, ami heti több alkalmat és hétvégét is jelentett az első igazi megmérettetés 2002. májusában a Latin Magyar Bajnokság volt Budapesten volt, ahol Bugyi Bence és Kis Violetta mindenki legnagyobb meglepetésére életük első versenyén II. helyezettek lettek. 2002. augusztusában Zánkán volt a következő verseny. Ezen az Országos Úttörő Olimpián latinban és standardban is III. helyezést értek el. 2002. szeptemberében a Standard Magyar Bajnokság II. helyét szerezték meg. Ezek után a kitartó edzésmunkának köszönhetően jöttek az eredmények, 2003-ban itthon minden versenyt megnyertek, ahol elindultak. Első külföldi versenyükön az olaszországi Cherviában, 50 pár közül a középmezőnyben végeztek. Igen kemény felkészülési időszak következett ezután. A gyerek II. kategóriában indulhattak, ahová új koreográfiát kellett tanulniuk. 2004-ben Kisteleken a Magyar Bajnokságban standard kategóriában II. helyen, Kalocsán a Kelet-Magyarországi Régió Bajnokságban latinból II. helyen, standardból I. helyen, Zánkán standardban I. helyen, latinban 4. helyen végeztek. A 2004-es Latin Magyar Bajnokságon, amelyet Szentesen rendezett a Silver TE fölényesen nyertek. A Tisza-Part Open Nemzetközi Bajnokságon Kisteleken latinból és standardból is II. helyezést értek el.
2005. áprilisában Győrben Magyar Bajnoki címet nyertek. Ugyancsak áprilisban Horvátországban, Bjelovárban II. helyezést értek el standardból. 
Bencét és Violettát a Magyar Táncsport Szövetségben már, mint leendő válogatott kerettagonként tartják számon. 
Fontos az előadásmód is a tánclépések mellett. Egy versenyen elhangzott értékelés szerint belülről jövő érzésekkel táncolnak. Ez nagy előny azokkal szemben, akik tanulás után szerzik meg a táncoláshoz való viselkedést, mosolyt. Az arcjáték, a mosoly, az egymásra nézés része a táncnak. Versenyzői rutinjuknak köszönhetően egy pillantással, rezdüléssel tudják egymást irányítani. Úgy tudják a rumbát táncolni, ahogy az egy szerelmestánchoz illik. A szemük, a mosolyuk tükrözi, kifejezi a tánc mondanivalóját.
2005. januárjában a Blikk egy riportere megkereste a Silver vezetőségét, hogy egy fiatal párt szeretnének bemutatni, Bencéékre esett a választás. A Blikk január 12-i számában írtak róluk, kissé bulvársajtós stílusban. 
Február 1-én az MTV Napi Mozaik című délelőtti műsorába kaptak meghívást. Ott rövid négy percben elmondták, hol élnek, mit csinálnak, mióta táncolnak. Sajnos én nem láttam ezt az adást, de úgy hallottam nagyon frappánsan, oldottan, talpraesetten válaszoltak a gyerekek a kérdésekre. Latin-amerikai táncokkal szórakoztatták a tévénézőket.
A korosztályos táncosok között szerepel még egy fiú, aki Bencéékkel együtt kezdte a tánc tanulást és a versenyzést. Ő Letti ikertestvére, Vencel. Vencel első párja Ferenczi Beáta volt, akik jó eredményeket értek el korosztályos versenyeken. Azonban, mint általában lenni szokott a lányok gyorsabban nőnek, fejlődnek és így Vencelnek másik párt kellett keresni. Jelenlegi párjával a szentesi Lázár Máriával két éve táncolnak együtt. A kitartó gyakorlás, a nagy akaraterő meghozta gyümölcsét. Ahol elindultak, mindenütt bejutottak a döntőbe és 2., 3., 4, 5. helyen végeztek. Nekik a standard táncokban vannak nagy sikereik. A komoly Vencel szépen, kidolgozottan tudja párját vezetni. A legutóbbi Magyar Bajnokságon a bírók közül 2-3 is első helyre hozta ki őket. Tényleg csak hajszálnyival maradtak le a dobogó legfelső fokáról.
Hogyan is zajlik egy-egy ilyen verseny? 
A táncosoknak 10 táncot kell versenyen bemutatni. A Latin kategóriába a cha-cha-cha, samba, rumba, paso doble, jive, a standard kategóriába az angol keringő, a tangó, a bécsi keringő, a slow fox, quick step tartozik. Ezt szinte kivétel nélkül minden versenyen ebben a sorrendben táncolják a versenyzők. A nagyobb versenyeken 7-9 bíró, a kisebbeken 5-7 zsűritag figyeli a táncosokat. Elődöntőn, középdöntőn, majd általában 6 páros részvételével a döntőben kell eltáncolniuk a megtanult koreográfiákat. Az előre begyakorolt tánclépések, térbeli mozgások általában nagyon hasonlóak minden versenyző párnál, de sokat nyom a latba a táncosok egyénisége. Természetesen annak is jelentősége van, hogyan vonulnak be és ki a tánctérre. A pontozóbírók a táncok után azt a számot mutatják fel, ahányadik helyre értékelik a párosokat. Azonban ez nem mindig ilyen egyszerű, van más szisztéma is, de ez a bírók dolga, De a szegvári gyerekek és szülők már nagyon otthonosan mozognak a pontozás rendszerében is.
Mi szegváriak számtalan alkalommal láthattuk őket, falunapokon, május 1-én, bálakon színesítették a programokat. Megcsodálhattuk a gyönyörű ruhákban fellépő kis táncosokat, tapsolhattunk remek bemutatóiknak. Bence természetéből adódóan örök mozgó, jókedvű, eleven fiú, aki az első pillanattól kezdve így táncol. Violetta a lányokra jellemző komolysággal, kicsit zárkózottabban táncolt eleinte, de ma látva teljes beleéléssel, mosolyogva táncol. 
Hallva és látva az eredményeket úgy gondolom, hogy sok munka meghozta a gyümölcsét. Sokat jelentett mindhárom gyereknél, hogy már középsős óvodás csoportban kezdték tanulni a néptáncot. A ritmus, a lépések, a tartások, a fegyelmezettség megtanulása három év előnyt adott a korosztályos versenyeken a többiekkel szemben. 
Emellett a szülői áldozatvállalás is nagyban hozzájárul a sikerekhez. A fellépő ruhák elkészíttetése, a táncos cipők megvásárlása, a versenyekre való utazás, mind a család költségvetését terhelik. A gyerekeket a szülőknek el kell kísérnie edzésekre, versenyekre, ez is sokba kerül. Emellett az eredményességhez a külön órák is hozzátartoznak. A heti két edzés mellett hétvégén külön órákon is készülni kell. Egy-egy nagy verseny előtt mindennap táncolnak, gyakorolnak. Egy-egy mozdulatot több százszor elpróbálnak, míg az tökéletesen nem megy.
A gyerekeken látszik, hogy az életük, a mindenük a tánc. Remélem hosszú évekig folytatják együtt ezt a szép sportot. Néhány év múlva felnőttként is tapsolhatunk nekik egy-egy bemutatón, olvashatjuk, hallhatjuk a nagyon jó hazai és nemzetközi eredményeiket.
Kívánunk nekik kitartást, szorgalmat ehhez a nagyon szép hobbihoz, szenvedélyhez.